Angyal-harcosok 3.- Szerelmes démon 18.
2011. november 5., szombat
SZÓVAL
2011. augusztus 4., csütörtök
MIVEL ELKEZDTEM BLOGREGÉNYBEN ÍRNI AZ ANGYAL HARCOSOK HARMADIK SZÉRIÁJÁT A GYULLADÁSPONTOT FÉLRE TETTEM, REMÉLEM A SZERELMES DÉMON ELNYERI A TETSZÉSETEKET, MA KERÜLT FEL A HARMADIK FEJEZET...
http://leamckinnellvilaga.blogspot.com/
(11:46)
Ime, az utolsó fejezet
2011. április 20., szerda
Nicholas ocsúdott a legelőbb. Hiszen az ő szeretője volt az, akit a sötét istenségnek látszó, magas alak a karjaiban tartott.
Egy pillanat alatt Kalmúr mellett termett, hogy visszavegye tőle azt, ami az övé.
- Csak nyugalom lordom. - szólt felé a feketeséget magával hozó ismeretlen. Nicholas ettől megdöbbent és megállt főként az miatt, hogy a sziklaként előtte tornyosuló férfi tudta a nevét.
- Nem bántom Sharát, a védője vagyok. De lássuk be, nem maradhat itt a házban.
- Kicsoda maga?- tette fel a kérdést Nick, miközben az orrcimpái kitágultak, a nyakán az ér veszettül lüktetett, a keze pedig ökölbe szorult.
Nardin rogyadozott, kicsit sok volt neki ez a sok minden, és a különös alak, akinek az ajkai közül félelmetesnek tűnő szemfogak villantak elő. Hófehérek és még egyszer olyan hosszúak, mint amelyek Shara szájából látszottak ki nemrég.
- Donald, azt hiszem elájulok- suttogta Nardin a szőke szeretője fülébe, aki erősen tartotta őt, a dereka köré fonta a karját.
- Sss, nem fogsz drágám, tartsd magad. Azt hiszem, most olyan dolognak vagyunk a szemtanúi, amit halandó ember még nem látott.
- Kalmúr vagyok- válaszolta a hosszú hajú férfi, de nem tudok maradni, a fény nem sokára előtör. Shara a fajomhoz tartozik, ön pedig őhozzá. Érintsen meg Nicholas, fogja meg a vállam és kapaszkodjon. Velünk kell jönnie, oda ahonnan nem térhet vissza már, ide a régi életébe.
Nick nem tudta mit is válaszoljon, a tekintete a szeretője sápadt arcára esett. Shara szempillái szorosan össze voltak zárva, elidőzött a szépséges vonásokon, az orra finomságán, a kecses állon, és azon a karcsú testen, ami ernyedtem lógott, az erős karok közt.
Majd a tekintete a földön heverő sötét kupacra esett, arra a testre, akinek inkább csak a körvonalait lehetett kivenni, aki valaha Westend nyomozó volt.
-Muszáj volt megtennie, a faj érdekében - követte a lord pillantását, Kalmúr.
-Nem szabad elítélnie Sharát, én is ezt tettem volna a helyében.
Nick most Donaldra pillantott, akinek az arca tanácstalanságról árulkodott.
- Én is jöhetek?- kérdezte Nardin mindenkit meglepve maga körül. Kalmúr felvonta a szemöldökét, és elmosolyodott. Az olyan nagyvilági férfiak mosolyával, amitől az asszonyok szíve kicsi darabokra szokott hullani, hogy lángolva egyesüljön újra.
- Nem szeretem az embereket, de ön hölgyem különleges jelenség. Tudom milyen a viszonya Sharával, én örülnék a legjobban, ha velünk tartana. De ne feledje, ezt az életet el kell felednie, ide már nem térhet vissza!
- Donald-nézett az őt ölelő férfira Nardin.
- Meg kell értened, veszélyben vagyok, így inkább velük megyek.
- Donald ajkai elnyíltak, a szívébe mintha tőrt vágtak volna bele.
- Nardin ne, nem akarom.
- Börtönbe zárnak, ha fény derül a gyilkosságra, mennem kell, Don. Viszont, jó, ha tudod, hogy… - ekkor Nardin lehajtotta a fejét, az ajkai megremegtek. A könnyek végigszántottak a bepúderezett arcán, le a mellére, beszivárogva a drága ruhaanyag belsejébe.
- Kérlek, nem teheted!- kiáltott Donald, megrázva az örömlányt.
Ekkor Kalmúr hangja hasított a levegőbe, aki változatlanul is úgy tartotta Shara testét, akár egy pihét.
- Nincs idő, mennünk kell! Aki jön, az fogja meg a felső testem, és csukja be a szemét. Egyébiránt Don én a hölggyel tartanék. - nézett kérlelhetetlenül Donaldra Kalmúr.
- A birtokait majd az asszonya eligazítja. Úgyis csak púp a hátán. Jöjjön velünk és nálunk az lehet aki!- Don elsápadt, megremegett egészen és hüledezve meredt a furcsa idegenre. Az egész életéről tudott, mindenről!
- Honnan tudja…
- Elég! Nem mindegy?- vágott a szavába Kalmúr.
- Indulunk most!-A szolgák, a három asszony és két férfi a szoba sarkában reszketett, meg sem mertek mukkanni. A szemük előtt lezajlott hihetetlen jelenetek sokasága, megbénította őket, a hangjukat elvette, a tudatukat blokkolta.
Kalmúr érezte, ahogy Lord Nicholas bátran megérinti a vállát. Erősen, de nem tolakodón. Aztán érezte Nardin édes kölnijének illatát, amikor a lány a másik feléről fogta meg a karját. Ekkor a három szempár Donaldra tapadt kérdőn és sürgetően.
Donald csípőre tette a kezét, tett három lépést jobbra, majd kettőt visszafelé. Nem volt benne biztos, mi a helyes egészen, de a szíve tudta, hogy mit akar. Egy perc múlva ő is megérintette Kalmúrt közvetlenül, Nardin keze mellett. Ekkor kezdődött a szélviharnak tűnő zúgás, és egy gyomorforgató szédítő zuhanás. Egy fekete csőnek tűnő dologban utaztak, aminek a falát felhőszerű köd borította. A féregjárat nem sokára véget ért, és a társaság huppanva érkezett a titkos katakombák legmélyére, oda ahol egy új, sötéten titokzatos, másik élet várt rájuk.
Delinda könnyei ömlöttek, először életében boldog volt. A férfi, ugyan aki ezt az érzést okozta eltűnt mellőle hirtelen, mert hívta a vér szava, mégis, mindenhol érezte őt. Kalmúr illatát, a teste forróságát, az izmai erejét, a csókjait. Delinda ujjával végig simított az ajkán, ami duzzadtan várta Kalmúr következő csókját, majd lesiklott a keze, a mellére, ahol a bimbója érzékenyen húzódott össze, arra várva, hogy a trón őrzője kényeztesse.
Delinda, mit tett veled Kalmúr? - szólt a fejében a másik énje. De ő csak mosolygott, és a választ suttogva ejtette ki.
-Szerelmessé tett engem. Igen! - Ordított már ekkorra a vámpír nő, majd felült az ágyon és újra nevetett. Felszabadultan és kipirult arccal, majd édesen fájó tagokkal, kezdett öltözködni.
A kastélynak is beillő pompát Nardin szemei itták. A sok csillogó tükör, a festmények, és az ezüst gyertyatartókon álló, gyertyák fénye varázslatos helyet világított meg.
-Hol vagyunk?- kérdezte először ő, a sötét hajú férfit, aki az éledező Sharát állította éppen talpra, és akit most már Nicholas ölelt át, átvéve Kalmúrtól a feladatot.
-A vámpírok birodalmában vagytok, ez lesz a ti otthonotok is most már.
- Hogyan?- kérdezte Shara, aki döbbenve nézett körül, bár zaklatottságát csillapította Nicholas keze, ami simogatta őt a karján.
Aztán mindannyian megszédültek, mintha egy forgó szobában lettek volna. A szemük elé egy végeláthatatlannak tűnő terem került, ami szinte zsúfolásig megtelt emberekkel. Azaz, ha jobban figyeltek némelyiküknek kilógott a szájából két kis szemfog, tehát vámpírok hada fogta őket közre. Nicholas még jobban magához szorította Saharát, Donald pedig Nardint.
- Csak nyugalom, minden rendben lesz!- közölte Kalmúr, akinek közben a szemfogai eltűntek. Nemsokára a tömeg kettévált, és egy gyönyörű, kékes- fekete hajú, vörösbe öltözött nő lépett fel hozzájuk a színpadra. Egyenesen Sharára nézett, bele a kék szemébe. Majd meghajolva köszöntötte őt.
- Delinda vagyok. Királynőm örülök, hogy végre velünk vagy! Ezer és egy éve vár rád a néped!- Királynő? tolultak Shara agyába a szavak. Ez valami tévedés lesz. Ez után a vörös ruhás szépség Kalmúr mellé állt, pirulva tekintett fel a magas férfira.
Kalmúr csak a szemeivel mosolygott majd kinyúlt és ujjait összefűzte Delindáéval. A tömeg ekkor felmorajlott és tapsvihar tört ki. Kalmúr felemelte, a Delindáéval összefűzött kezét a magasba, így tudatva a fajával, ők most már örökre összetartoznak. Delinda gyorsan lesütötte a tekintetét, nehogy meglássák a mosolyát, amit ez a gesztus okozott nála. Boldogság és vágy járta át a szívét, amiért Kalmúr az asszonyává fogadta őt az ősi szokás szerint.
Ezután Kalmúr előre lépett és a szavai zengően, erősen töltötték be a teret.
-Itt az eljövetel ideje, elhoztam hát nektek a királynőtöket! - zúgás, őrjöngő és örvénylő hangzavar. Shara szédült és képtelen volt felfogni Kalmúr szavainak értelmét. De a lénye tudta. Pontosan tisztában volt vele, hogy egy faj királynője és uralkodnia, igazságot tennie, biztatni kell. Mert muszáj, ez a sorsa!
Shara kívülről látta magát, mintha a saját teste felett lebegett volna végig. Előre lépett Kalmúr mellé, majd kinyújtotta mindkét karját. A teste megremegett és lila fény vonta körbe őt, amely elkezdett terjedni és minden egyes vámpírt körbevont. Nardinékat is. A fény gyógyított, hitet adott, beszivárgott a sejtekbe, és elindított egy olyan folyamatot, amely géneket alakított, elméket hozott rendbe, szíveket ragasztott meg, agyakat tett újra élessé. Amikor Shara nem bírta tovább, amikor az univerzumból magával hozott összes ősi fényt kiadta magából összerogyott, amin Nick már meg sem lepődött.
-Kezdem megszokni- vigyorodott el, miközben Kalmúr is hangosan felnevetett.
Nicholast Shara harapta meg másnap. Azért, hogy együtt lehessenek örökre. Így Nicholasból is halhatatlan lett. Nardint, szintén Sahra változtatta át, ő pedig a szerelmét, Donaldot, akivel egy egész lakosztályt kaptak életük végéig.
A vámpírok fajára új kihívások vártak, egy emberöltő az ő világukban csak pár nap, száz vagy kétszáz év sem, sokkal több.
Az emberi világ megváltozott a gyors civilizáció felfalt mindent.
2011 London április.
- A francba ember nem tudsz vigyázni?- Kalmúr vigyorogva pillantott a harcos társára, aki éppen a dobozos sörét löttyintette magára, a feje pedig a szélvédőnek csapódott. A dzsip nyikorogva állt meg, majd nagy lendülettel nyíltak az ajtók.
A négy férfi veszélyes vadként vetette magát a két vámpírvadász után, akik most menekülőre fogták a dolgot. Követték őket a külvároson keresztül, Nicholast a hátsó ülésre helyezve, akit mellkason lőttek a szemetek.
-Mindkettő az enyém- vicsorgott Donald a szemfogait kivillantva a másik három vámpírra, akik beleegyezően bólintottak csak, és kis idő után indultak az erdő sűrűje felé, arra az esetre, ha Donnak segítségre lenne szüksége.
Donald azonban nem sokára szembe jött velük, a bakancsos lába alatt megzizzentek a száraz falevek. Mehetünk- szólt, miközben a szája sarkából letörölt egy kis friss vért. Többet nem árthatnak nekünk, de Nicknek sürgős ellátásra van szüksége, gyerünk a támaszpontra.
Persze tudták, hogy Nick nem hallhat meg, hiszen vámpír, de azért nem mindegy meddig van a testében a vámpírvadászok golyója.
- Jaj csak Shara ne lássa meg így, az a nő kinyír minket- szólalt meg Kalmúr hirtelen, amitől a három másik férfi, csak hangos hahotában tört ki.
-Na igen, a mi kis királynőnk, mindenért minket okol, felelte Darwin, belenézve az apja szürke tekintetébe.
-Te csak hallgass fiam- szólt Kalmúr, te is rendesen ki tudod akasztani anyádat!-A dzsip nemsokára megérkezett az úti célja végéhez. A semmiből tűnt elő egy fal, amin, egy gombnyomásra megnyílt egy kapu, aztán elnyelte az emberi tekintetek elöl, az autót az utasaival együtt.
2011 04. 18.
Folytatása következik majd.
Jessica Court: A vámpír királynő 2.
Veszélyes vadászok címmel.
(9:37)
Elkészült az utolsó fejezet!
Sziasztok!
Elkészült a kisregény utolsó fejezete.Nemsokára letölthetitek ingyenesen
A vámpír királynő címmel.
Üdv.
(7:13)
Ma még egy új rész!!!!-7/ 3 b. fejezet
2011. március 31., csütörtök
Sharában Nardin sikoltása elindította a védelmi ösztönt. A vámpírlány Nardint a testvérének tekintette. Mitha ezer és még egy év óta ismerné az örömlányt, akinek a szíve nemesebb a legkifinomultabb úri hölgynél is, akinek a kedvessége mosolyt varázsol az ember arcára, és aki kitartott mellette végig, amíg amnéziás állapotban volt.
Az ajtót, Westend a vesztére, nem zárta kulcsra. Shara egy pillanat alatt ott termett, nyomában lord Nicholassal és Donalddal. Shara hihetetlenül gyorsan felmérte a helyzetet, látta jól mi zajlott le a nyomozó és a barátnője között.
Westendet cserbenhagyta a híres lélekjelenléte, hiszen Nardin varázslata alatt állt. Shara lefejtette a férfi kezét Nardinról, és beleharapott a kézfejébe. Hogy ösztönösen cselekedett-e?
Ő maga sem tudta.
A vér az érből, csak lassan szivárgott, de ahhoz elég gyorsan, hogy Shara szervezetében a már ismert átváltozást beindítsa.
Donald félre lökte a fiatal lányt, akinek az ajkai piócaként tapadtak a nyomozó kézfejére. Három hatalmas ökölcsapás következett, amit Don mért Westend állára.
Westend érezte, ahogy bedagad az álla, a szemei könnylábadnak a hatalmas fájdalomtól. Donnak akkora ökle volt, mint egy parasztlegénynek, aki a mezőkön töltötte a fél életét. Westend hátra tántorodott az ütésektől, de nem vesztette el az egyensúlyát és kőkeményen állta Don tekintetét.
- Csak egy szajha miatt verekszik, egy cafka, nem más!Ezt még megkeserüli, az egész társaságot a Towerbe záratom!- A két férfi szemében felizzott a gyűlölet, asszonynépnek nem való szitkok szabdalták a helyiség levegőjét.
Nardin a sokk miatt felsikoltott, Nicholas elkapta Shara kezét, és kissé odébb húzta a két dulakodó férfi közeléből, mert azok már ökölre mentek addigra. Feleslegesnek látta közbe avatkozni, Don egyértelműen erőfölényben volt.
Nardin a mellére szorítva a kezét sóhajtozott, zilált, a mellkasa szaporán fel s le, emelkedett.
Nicholas elkerekedett szemekkel nézte az ágyasát, akinek az ajkai Westend vérétől voltak maszatosak. Aztán ha lehet még inkább kitágult a pupillája, már nem is látott a dulakodásból semmit és azt is elfelejtette kicsoda - micsoda. Attól a megrázó dologtól, ami lezajlott a tekintete előtt.
Shara reszketni kezdett. Az arca egyre sápadtabbá és haloványabbá változott. A gyönyörű szemei szint váltottak, pár pillanat alatt a tengernyi kékség vérvörös izzássá változott.
Valamiféle ködszerű burok képződött a lány körül, ami arra késztette Nicholast, hogy engedje el Shara kezét és lépjen kissé távolabb.
Az átváltozásnak Nardin is szemtanúja volt, aki most egyértelműen láthatta azt a dolgot, amit először, annak idején a Piros Rózsában a fájdalom ködén keresztül nem látott egészen tisztán.
A koronát az egész jelenségre, a Shara ajkai közül előbukkanó, két kicsi, hófehér szemfog tette fel, és az a vad morgás, amit a lány hallatott!
Nardin félelemmel vegyes, tisztelettel figyelte a barátnőjét, miközben sűrű kereszteket vetett magára, Nicholas pedig szinte szoborrá meredve nézte az iszonytatóan gyors jelenetet, ami ez után következett.
Shara a két férfira vetette magát.
A mozgása emberi szem számára követhetetlen volt. Annyira gyors, hogy nem is lehetett érzékelni. Az egyik pillanatban még a lord mellett állt, a másikban hatméternyi távolságra onnan, Westend és Donald mellett. Dont úgy lökte félre Shara, akár egy pihét és ugyanilyen könnyedén ragadta meg, a nála másfél fejjel magasabb és legalább harminc kilóval nehezebb férfit- a nyakánál fogva-, hogy fél kézzel felemelje a talajtól, minimum kétarasznyi távolságra.
A három ember, Westend, és az addigra az ajtóban egymás hegyén-hátán csoportosuló szolganép alig hitt a szemének.
-Te aljas, most megfizetsz azért, amit Nardinnal tettél. Véged van, a véred az enyém!- Iszonyú volt látni, ahogy a férfi nyaki ütőerébe belemélyed a két szemfog. Westend tekintete üvegessé vált, miközben a vére elborította a felöltőjét, a karját és Shara ruhájának a felsőrészét.
Shara előbb csak szívott kicsit az édes sűrűségből, csak annyit, amennyi elég. Majd amikor érezte, hogy a teste eltelt a férfi életerejével, marcangolni kezdte a húst egészen addig, míg a létfontosságú szervek már nem kaptak semmi vért.
A halott test a lábai elé omlott, ő pedig mellé, ájultan és öntudatlanul.
A többiek mozdulni sem tudtak a sokktól, és az előttük lezajlott hihetetlen jelenettől.
Ám ha ez nem lett volna elég, a helyiség elsötétült, és amire a szemük hozzászokott a szürkeséghez, egy hatalmas alak emelte fel az ájult vámpírlányt. A férfi még Nicholasnál is magasabb és erősebb volt. A hosszú, sötét haja, az arca, vadságot és hatalmat sugárzott magából, akár az egész lénye. Olyan volt, mint a sötétség istene, ám az, hogy milyen fajhoz is tartozott egyértelművé tették, az ajaki közül hosszan kinyúló szemfogai!
Kalmúr volt az, akit hívott a vér szava. Megtalálta hát a királynőt, értelmet nyert a küldetése, révbe ért az élete. Itt volt az ideje, hogy haza vigye Sharát az övéihez!
(5:47)
7./ 3. fejezet
Nardin olyan kétségbeesett volt, mintha ezernyi gyilkossal zárták volna össze. Pedig csupán egy negyvenes férfi, markolászta a melleit, fúrta a halmok közé a fejét. Erőszakosan és brutálisan, érzékeltetve vele, hogy ki is ő. Csupán egy átkozott örömlány, akinek semmi tekintélye, egy játékszer, amit rövid használat után félredobnak.
Ráadásul ott lógott a levegőben a zsarolás, amivel Westend nyomást próbált gyakorolni rá. A vallomását akarta, hogy közelebb juthasson a rejtélyes gyilkosság megoldásához. Pedig az igazságot nem mondhatja el! Amúgy sem hinne neki senki, hiszen Shara földöntúli képességekkel rendelkezik, olyannal, amit emberi ésszel aligha lehet felfogni.
- Hagyjon maga aljas, vagy istenemre esküszöm, hogy sikítok!- Nardin rúgkapált a széken, egész testével feszítette le magáról a férfit, akinek a bajsza feldörzsölte a hófehér bőrét a mellkasán és az alatt, a dekoltázs részen.
- Hagyd, engedj nekem utat és megúszod az akasztást! Nem jön senki ide, nem fognak zavarni minket. Tetszel nekem bestia, csak ne ellenkezz, hagyd magad és előbb szabadulsz!- Nardin bármikor engedett volna, főleg így hogy az élete és a szabadsága forgott kockán. Ám amióta megismerte Donaldot a szíve életre kelt, tudta, hogy nem akar senki mással lenni, amíg Don az övé.
Shara könnyei végigszántottak az arcán, sírt az apja miatt, az emlékek, amelyeket annyira keresett most egyszerre buktak elő, akár egy óriási megfoghatatlan tudathalmaz. Mindenre emlékezett, már az egész eddigi életére.
Tudta hol lakott, milyen volt a pompás ház, az apja és az élete. Unalmas úri kisasszonyok minden napjait élte, amiben a legnagyobb esemény az ötórai tea, vagy egy nemes által adott fogadás és bál volt.
Üresség.
Ez tolult Shara fejébe a veszteségen kívül, amit az apja halála miatt érzett. Egy fényes, luxussal ellátott üvegburába zárva lakta a sekélyes napjait, ahová semmilyen számára érdekes, új dolog nem juthatott el. Irányított és előre kiszámított volt minden perc, reggeltől estéig.
Most legalább él!
Érez, ismer és vágyakozik.
Nicholas az idegessége ellenére, le sem tudta venni a tekintetét Sharáról. Hihetetlen, hogy a tanácsos lánya, akit feleségül kívánt venni! Bár árulkodó volt az egész lénye, a mozdulatai, a tartása, a beszéde nemességet sugárzott. A sors istenasszonya igencsak szereti megkeverni a dolgokat, sosem lehet tudni mit kotyvaszt az üstjében. Így vagy úgy, csak az övé lett a lány, és most, hogy megkapta a testét, elfogja venni feleségül, érvényesíti a szerződést, amit annak idején a lány apjával írtak alá!
Nardin sikolya éles hegyű tőr éleként hasított a levegőbe. Megrázott és libabőrössé tett. A nappaliban lévő három ember és a másik négy szolgáló ereiben meghűlt a vér. Don és Nicholas egyszerre mozdult, de mindenkinél gyorsabb volt Shara!
Ami ez után következett szörnyű és megdöbbentő, hihetetlen és megrázó volt egyszerre.
(0:27)
Bocs
2011. március 19., szombat
Utolért a soknevűség átka.A nyomozó nevét összekevertem valamelyik másik szereplőmmel!Javítom, bocs.
(3:53)
