Shara nem hagyta el a szobáját, egészen késő délutánig, addigra már korgott a gyomra az éhségtől és unta a magányt.

- Jövő héten lesz a menyegző lányom, majd a lord ráncba szed, ha már én nem tudtalak! Szegény anyád, biztosan forog a sírjában, amikor azt a sok haszontalanságot elköveted!

- Hagyd anyámat, sosem bántál vele rendesen! Mindig fontosabb volt neked a város és a munkád! Szegény anya, végig szomorkodta miattad az életét!

- Hallgass! Mit tudod te, mennyi fáradságot kíván, egy tisztség!Nekem felelősségem van, és ezer teher nyomja a vállamat, míg te naphosszat csak játszadozol!Tudod is mit jelent felelősnek lenni bárkiért is!Csak annyit kérek, ebben az egy hétben, amíg itt laksz, viselkedj úrinőhöz méltóan, és hagy fel a csavargással. Ne hozz rám szégyent!

- Én nem mehetek férjhez apám!- Sharát elfogta belül a rémület, de tudta nincs más választása. Kénytelen hazugsággal elérni a célját.

- Már voltam férfival! Úgy. Már nem vagyok ártatlan!

Mihelyt a lord észreveszi, rögtön semmisé válik a házassági szerződés, és egy rakásnyi vigaszdíjat kell neki fizetnünk, arról nem is beszélve, mit fognak szólni az emberek. - Hattewey először elsápadt majd elpirosodott, végül egészen padlizsán lila színt vett fel az arca. A kirobbanni készülő düh, szinte szétfeszítette a belsejét, hang percekig nem jött ki a torkán, csak tátott szájjal hápogott. Amikor viszont az első rekedt suttogás elhagyta az ajkait, már lendült is előre és Shara hatalmas pofont kapott az apjától. Majd olyan ordítás következett, hogy két perc múlva a személyzet minden tagja a tanácsos dolgozószobájának ajtaja előtt tolongott. Egymással versengve és a másikat odébb taszítva leselkedtek a kulcslukon, hogy a hang mellé láthassák is a műsort.

-Takarodj, a lordhoz! Keresd fel és mondd el neki ezt a nagy szégyent te magad! Kérdezd meg mennyit kell fizetnem azért, hogy elvegyen!- Shara kiszédült a szobából és fel sem tűnt neki, hogy az egész személyzet a nappaliban szorgoskodik. Egyszerre takarít mindenki, még a szakácsnő is!

A tanácsos egész testében reszketett abbahagyta a le s fel, járkálást és lehuppant a faragott székbe, mert a szíve erősen szúrni kezdett. Ráadásul ezt tetézte egy nyomó érzet is, amely egyre erősödött a mellkasában. A levegő akadozva áramlott a tüdejében és a férfi érezte, nagy baj van.

Reszkető kézzel tette a szelencébe a szerződést, amely a legfontosabb családi iratokat   tartalmazta. Remélte, hogy nem évekre zárja el a papírt a külvilágtól, a mindenhatóhoz fohászkodott a frigy nyélbe ütéséért. Senki nem tudta rajta kívül, milyen nagyon szükséges a házasság, a családi vagyon már rég elfogyott, kölcsönökből tartják fent magukat. Már régóta nem tudott fizetni, és a lordtól várt anyagi segítséget. De ahhoz előbb Sharának feleségül kell mennie hozzá! Még akkor is, ha már nem ártatlan!

Hattewey rá akart gyújtani, talán jobban érzi majd magát, ha a szivar füstje áramlik körülötte. Odahajolt a mécseshez, ám éppen abban a pillanatban érezte a legerősebb szúrást a mellkasában. Ájultan koppant a felsőteste az asztal lapjára, feldöntve a világító kicsit tüzet. A tűz ki aludhatott volna, ám a mohóságáról közismert elem, most is hódítani akart. Először, csak az irathalmaz fogott lángot, majd lassan tovaterjedt és mindenhová belemart. Hattewey öntudatlan állapotban lépte át a másvilág küszöbét.

Legjobb lesz kézbe vennie a dolgokat! Shara nem akarta, hogy felismerjék London utcáin, ezért Minna köpenyébe burkolózott és sietősen, gyalog, a pofontól még mindig égő arccal hagyta el az otthonát, hogy felkeresse lord Dreaket.

-Odanézzetek, micsoda járása van! A sudár alakról meg ne is beszéljünk! Ő lesz a mi madárkánk, munkára fel!- A kis csoport észrevétlenül a fiatal lány nyomába szegődött.

Londonban nem mindenki tartozott a jómódúak vagy nemesek közé. A lakosság nagyobbik része küszködött az életben maradásért és azért, hogy létezni tudjon. A sikátorokban bűnözők és csavargók vertek tanyát, utcagyerekek százai keresték hogyan és miképpen tehetnének szert az aznapi betevő falatra.

Lucasék csoportja nem lopásból élt. Ők nem alacsonyodtak le odáig, de nem ám! Nőket, fiatal lányokat kaptak el az utcán, és kábítottak el, hogy eladják őket egy helyi bordélynak, vagy a tengerentúlra. Veszélyes vállalkozás volt, nagy figyelmet és körültekintést igényelt. De. Nagyon jól fizetett.

Az ifjú Lucas és társai kifinomult módszerekkel dolgoztak, munkájuk során drága úri ruhába bújtak, és az idegen csak annyit érzékelt, hogy egy-egy alélt teremtést haza segít vagy az orvoshoz visz egy nemes rokon.

Shara a felzaklatott idegállapotában is úgy érezte, követik. Ám ahányszor visszafordult, nem vett észre semmi szokatlant, nyoma sem volt bűnözőknek, vagy rosszarcú, gyanús alakoknak.

Akkor jött rá, mekkorát tévedett, amikor szúrós, fullasztó szag csapta meg az orrát, és a világ elsötétedett előtte.