Nicholas szörnyű fejfájásra ébredt, kongó harangok visszhangoztak a dobhártyájában és milliónyi gonosz tű szúrta koponyáját. Minden egyes pici mozdulat maga volt a pokol. És a legnagyobb baj az volt az egészben, hogy kezdett hozzászokni. Már olyan régen folytatta a züllött életmódot, hogy az idejét sem tudja mikor volt utoljára alkoholmentes napja.

Borotválkozás közben  elnézte a tükörből visszabámúló, bánatos arcot, ami egyáltalán nem hasonlított arra a vidám, gondatlan fiatalember arcára, aki pár hónappal ezelőtt tekintett vissza rá.

Megváltozott.

Nem is az aprócska szarkalábak okozták a másságot, vagy a két napos borosta, a tekintete, tette más emberré. Az abban megbúvó keserűség változtatta az egész lényét zorddá és keménnyé. Mintha évszázadok keserűségét és magányát hordaná a szívében, akárha ősi idők átka lebegne a feje felett.

Nicholas miután rendbe szedte magát elfogyasztotta a reggeli kávéját, és amikor kilépett a bejárati ajtón, megint figyelmen kívül hagyta az idős Rose zsörtölődését. Megint, csak az érintetlen reggeli miatt rikácsolt. Mit csináljon nincs étvágya!

A hintó elé két fényes szőrű barna ló volt befogva  és a kocsis büszkén húzta ki magát a bakon, hiszen nem akárkinek a kocsisa volt ő.

A pompás hintó a város főtanácsosának a mesés rezidenciája előtt állt meg. Itt volt dolga ma délelőtt Lord Nicholas Dreaknek.

Sarah bezárkózott a szobájába és mérhetetlen zokogásban tört ki. Férjhez adni őt egy özvegyemberhez!Hát ennyire csúnya lenne, ennyire más, mint azok a virág szálak, akikkel délutánonként teázni és csevegni kényszerül? Igen határozottan más. Unja az üres beszélgetéseket és bájolgásokat, a vihogó csitriket és a szigorúan néző anyáikat ugyancsak.

Nem szereti a merevítős ruhát, a fűző a lelkét is összenyomorítja és a haja! Uramisten, amikor a minap az erdei kirándulásra ment a lovász lányával és annak öccsével, annyi bogáncs került a hajkoronájába, hogy könnyek között, de meg kellett szabadulnia a hosszú fürtöktől.

Most hogy néz ki? Csúnya. Határozottan az. A haja ugyanolyan méz szőke, de csak az álláig ér, és a szobalánynak tátva maradt a szája, amikor meglátta. Az apja meg egyenesen szoborrá meredt és még levegőt is elfelejtett venni!Aztán félórán keresztül ordítozott vele és még azzal is megfenyegette, hogy zárdába viteti és apácának adja!

Sarah végig nézett magán, a szürke lovaglónadrágon és az ugyanolyan szövetből készült kis kabátján. Néhol sár foltok tarkították a csizmáját, pedig úgyszintén, és most látta, csak az orra hegyén korom foltok éktelenkedtek! Igazán szalonképes!

Kellett neki teljesen egyedül visszamennie arra az átkozott helyre! Georg és Nardine társaságában fedezte fel az ismeretlen barlangot, ám mivel rájuk sötétedett körül sem tudtak ott nézni. Így hiába a csodás felfedezés haza kellett térniük, és a helyzetet tovább szomorította a tény, az apja ma reggel rajta kapta ilyen szörnyű állapotban, és megfenyegette Sharát. Férjhez fogja adni!

-Kisasszony jöjjön ki, nyisson ajtót, kérem! Látogatója van milady, a vőlegénye szeretné tiszteletét tenni. -A vőlegénye! Még nem is látta, hát ő bizony nem fog hozzá kimenni, csak hadd várakozzon az öregúr, amíg meg nem unja.

-Nem megyek Minna! Ne is várd, fáj a fejem, ma senkit nem tudok fogadni! - Minna, persze tudta honnan fúj a szél, úgy ismerte Sharát, mint a tenyerét. Tulajdonképpen barátnők is lehetnének a közel egy idős lánnyal, de ő csak egy szobalány, míg Shara nemes hölgy. Na, de ahogy viselkedik! Naphosszat a lovász gyerekeivel járja a birtokot és az azt körülölelő erdőt, fára mászik, túrázik, és a hegyek tetejéről nézi a világot. Egy igazi lázadó, semmi nőiesség nem szorult belé! Ez a nagyon jóképű lord Nicholas valószínűleg, csak a hozománynak köszönhetően fog belemenni a frigybe.

Lord Nicholas végignézett a kifogástalan ruházatán, a merevített ingujját igazgatta és a fényesen ragyogó csizmájáról szikrázóan csillantak vissza a kristálycsillár szórta fények. Az egész ház ragyogott és kivilágítva várta őt már- e korai órában. A szobalány kifogástalan teát szolgált fel és a várakozás ideje alatt körbejárta a barna tekintete a dolgozószoba falait.

A falakról a tanácsos, mister Hattewey ősei pillantottak le rá, a bútorok nehéz viasz szagot árasztottak. A tanácsos asztalán, pedig feltornyozott irathalmaz jelezte, otthon is dolgozik, fáradhatatlanul a hivatásának él, London egyik legfontosabb embere.

A magas, szikár testű férfi, energikusan és bájologva üdvözölte őt, vele szemben foglalt helyet, az asztal mögül kínálta Nicholast a havannai szivarral.

Komótosan gyújtottak rá, mintha nem az életük egyik, legfontosabb szerződését készülnének aláírni. - A fehér papírlap zizegett Nicholas ujjai között, amíg átolvasta az okiratot. Pontosan megírt, precíz, szabályos házassági szerződés foglalta magában, az ő, és a lady házasság kötését, és annak minden kitételét. Igazított a csokornyakkendőjén egyet Nick mielőtt a tintába mártotta volna a tollat.

-Várjon! Meg sem nézi a lányomat?

-Nem szükséges, az ön gyermeke csakis jólelkű szelíd teremtés lehet. Elfogadom őt minden kitétel nélkül!-A tanácsos elnyomott magában egy mélyről feltörő megkönnyebbült sóhajt, és leverte a víz, az alatt a három másodperc alatt, amíg a lord a szerződésre kanyaritotta a nevét.

-Félig már érvényes! Shara már elmúlt húsz, neki is alá kell írnia.