5. fejezet/3.
Shara gyomra reszketni kezdett az idegességtől. Egyszerűen izgult attól, hogy kettesben maradt Nicholassal. A férfi a vacsora utáni szivarját szívta, a füst édeskés aromája körbe lengte a szalont. A hatalmas, osztott üvegű ablakon, csak a hold gömbölyű arca sárgállott, a csillogok pici tűhegynyi pontoknak tűntek.
A zöld selyemmel bevont drapéria kiemelte a férfi szürke ruhás sziluettjét, és arcának profilját, amitől nehezen tudta elszakítani a tekintetét. Nicholas sötét, hullámos haja, az arcába hullott, de ennek ellenére, jól látszott, az egyenes orra, a vastag ajka, és a makacs álla. A vonásai keménynek és kérlelhetetlennek tűntek. A férfi teljesen a gondolataiba volt merülve, felé sem nézett. Legalábbis ez volt a látszat. Shara úgy érezte, felesleges második a teremben ezért óvatosan felállt, hogy a szobája magányába vonuljon.
- Hová megy, nem adtam rá engedélyt, hogy elhagyja a szalont!
- Nem tudtam, hogy kérnem kell! Hiszen úgysem szól hozzám egy szót sem!
- Nem azért vettem meg magát, hogy dajkameséket mondjak önnek!
- Hanem pontosan miért is?- Shara legszívesebben visszaszívta volna a kérdést, de már késő volt, a lord, szúrós és haragos tekintettel nézett rá. Mi több egyre közeledett felé!
- Minek játszik velem? Erre tanították a bordélyban?Azt hiszi élvezem az ilyen bugyuta játékot?Hát nem, az atyaúristeni nem! Miért nem tud olyan lenni, mint Nardin? Miért nem vállalja fel, hogy csak egy cafka, akinek semmi más dolga nincs azon kívül, hogy szétrakja a lábát?
És különben is hol marad a szórakoztatás, meg a csábítás. Úgy tesz, mint valami vénlány, aki arra vár, hogy a herceg megkérje a kezét! Ez itt nem mese hölgyem, hanem a nagy büdös valóság! Hát fejezze be a kis színdarabját, mert már nagyon unom!
Shara remegett a felindultságtól és a nyers szavak az arcába kergették a vérét. Nem akarta, de a keze önkéntelenül is elindult, hatalmas ívet bejárva, aminek az lett a következménye, hogy Nicholas óriási pofont kapott!
-Te kurva! Ezt még nagyon meg fogod bánni!- Nicholas mindig lovagiasan bánt a nőkkel, de a feszültség túl nagy volt benne, ahhoz, hogy nyugodtan reagáljon. Elkapta a lány törékeny csuklóit, és az emeleti hálóba húzta, maga után. Amikor sikerült lenyomnia az ágyra, egész testével ráfeküdt és egyetlen reccsenés hallatszott majd még kettő és Sharát már semmilyen szövet nem takarta el a lord éhes tekintete elöl. Nicholas bevadult, nem volt ura a cselekedeteinek. Csak azt tudta, hogy a lány most fizetni fog mindenért.
- Ne, mit csinál, hagyjon, eresszen!
- Jó lesz neked is, szerintem már szétvet a vágy. Ne mond, hogy minden fickó ilyen kellemes külsejű, mint én, tudom, hogy alig várod, hogy a magamévá tegyelek!- Kis dulakodás után, ahol Shara csak vesztes lehetett Nicholas elvette azt, ami járt neki és még többet is. A férfiassága keményen és kérlelhetetlenül, hatolt oda be, ahová a legjobban vágyott.
Amikor akadályba ütközött, már nem bírt visszavenni a lendületéből, és Shara, lányból asszonnyá vált. Nicholas agya tele lett miértekkel és hogyanokkal, mert most vette el erőszakkal valakinek a szüzességét. De tudta ez itt nem a kérdések órája, és azzal is tisztában volt, hogy most már nem állhat meg. Az ujjai sokkal puhábban fogták a hófehér vállat és tekintete Shara arcát fürkészte miközben csípője ritmikusan előre lendült. Shara azt hitte, hogy ennél nagyobb fájdalmat már nem is bírna ki. A feszítő és égető érzésnél is sokkal jobban fájt neki a megalázottság érzése. Az fájt a leginkább, hogy csak egy állatnak, egy magatehetetlen testnek érezte magát, amakivel mindenki azt tesz, amit akar.
Szempilláit zárva tartotta hogy kizárja a tudatából a külvilágot, és azt az arcot, amelynek meleg lehelete csiklandozta a bőrét.
Nicholas megtette vele, azt amiről Nardin mesélt!Durván, és kíméletlenül, csak a saját vágyaitól hajtava.Hát ezt várta olyan nagyon, erre volt annyira kíváncsi?Micsoda buta liba!
Dreak egyre gyorsabb ütemben mozgott, és a végén hörögve adta át magát a kéjnek, hogy utána, a karcsú test mellé feküdjön csendben és lihegve. A csend kezdett kínossá válni, Shara egészen halkan zokogott.
- Kérem bocsásson, meg, ha tudtam volna hogy ön szűz, akkor…- Mit is tett volna akkor? Ugyanezt igen pontosan. Micsoda hitvány tett volt tőle, így elvenni a lány ártatlanságát!De legalább senkié nem volt soha csak az övé!Ez jó érzéssel töltötte el Nicholast, és bármennyire is haragudott magára, kezdett más szemmel nézni a kitartottjára.
- Ne sírjon hallja, nem bírom elviselni. Nézzen rám, nézzen a szemembe!
- Shara tekintete tele volt fájdalommal, ami Nicholas szívét összefacsarta. Ujjai lágyan simították ki a gyönyörű arcból a könny áztatta tincseket, majd betakargatta Sharát és mellé bújt. Olyan szorosan ölelte amennyire csak bírta. Shara kezdett megnyugodni, a sírása lassan elhalt. Nem tudta mit érez most a lord iránt, akinek az ölelése, annak ellenére jól esett neki, amit tett.
Persze nem akarta kimutatni, nem akarta magát nevetségessé tenni.
- Legközelebb már jobb lesz, ígérem, két hónap múlva pedig ön lesz az, aki könyörögni fog érte!
- Soha sosem fogom, önnek adni magam! A testemet használhatja, de a lelkem, végig gyűlölni fogja magát!
Körülbelül, tízméternyire távolabb is, összeért két ember teste. Ám a hasonlóság ennyiben ki is merült. Itt nem volt dulakodás és erőszak, csak közös akarás. Nardin olvadt viaszként omlott az erős ölelő karokba, Donald pedig beleremegett minden simításba és érintésbe.
A könyvtárszoba, míves, apró virágokkal telehintett olvasó padján feküdtek, Nardin élvezte a nagy testű férfi kényeztetését. Donald keze minden elképzelhető kis területet bejárt a testén, míg ő az aranyló hajat simította és túrta.
Annyira más volt minden, mint a bordélyházban!Most nem csak egy üres testnek, árunak érezte magát. Akit használat után visszaadnak a kölcsönzőnek, hanem nőnek, aki szép és kívánatos. Mert Donald képes volt elhitetni vele hogy az. Míg ő a tapasztalatait sem tudta felhasználni, nem mutatott egyetlen trükköt sem, a londoni szajhák, repertoárjából, csak egyszerűen odaadta magát Donaldnak.
Nem féltek, hogy rájuk nyit a szolganép, nem törődtek semmivel, csak ketten léteztek most a világban, hogy örömet okozzanak egymás testének és lelkének. Nardin nagyon gyorsan szabadult meg a ruháitól Donald nem különben, és a behatolás gyors és szédítő volt.
-Gyögyörű vagy, Istenem nagyon szép!- Szakadtak ki a szavak, Donald ajkai közül szaggatottan. Aki a lány vállai mellett támaszkodott, és csípőjét folyamatosan lökte előre, a meleg és forró húsba. Nardin szinte szédült, attól a finom izzástól, ami körbelengte a testét. Minden mozdulat, egy újabb örömhullámot indított el benne, és évek óta először, élvezte, hogy valakinek odaadja magát. Mert testi örömöt, még soha senki nem tudott neki adni. Ugyan hallotta, hogy van és tudta is, hogy létezik, csak éppen ő még soha nem tapasztalta Egészen eddig a napig. Nem akarta elhinni és alig bírta felfogni. Amit Donald tett a testével az maga volt a csoda, egy új élet kezdete.
Amikor az első kéjes sikkantások elhagyták a száját, Donald mosolygott, és amikor mindketten felkiáltottak, Nardin teste többször is összerándult, úgy ahogyan a fölötte lévő férfié is.
Donald végre megkapta azt, amire vágyott, talán soha nem volt akkora orgazmusa, mint amit most élt át. Amikor végzett a lánnyal és a pihegő mellére ejtette a fejét kábán, még mindig a mámoros kielégülés hatása alatt, úgy érezte, hazaérkezett egy hosszú utazásról, mert végre megtalálta azt, amit keresett.
Hogy Nardin mit érzett? Határtalan boldogságot, mert most volt életében először olyan férfival, aki örömet tudott neki okozni.
- Maga sír? Hát ennyire rossz volt? -Donald tekintetében kétségbeesés és fájdalom költözött.
- Nem azért sírok, hanem mert annyira nagyon jó volt! Érti? Csodálatos! -Donald mélyen belenézett a nő szemébe, az igazságot keresve benne, és meglátta. Ott volt az őszinte rajongás és megadás. Donald ekkor hajolt először a szájához. Sosem gondolta volna, hogy képes ilyesmire. De most kimondottan kívánta. Szájon csókolta Nardint, akár egy tisztességes, szerelmes asszonyt. És még nagyon - nagyon sokáig csókolta ezen az éjszakán, mert az álom, csak hajnalban talált rájuk. Donald a karjaiban vitte a szobájába, a szőke fürtű nőt, és a saját ágyában, szerette még nagyon sokáig.
Kalmúr élettelibb volt, mint valaha, emberi külsejét teljesen visszanyerte. Amennyit elvett tőle az átalakulás, annyit adott is. Csak néha köhögött fel zöldes, falevélre emlékeztető nyálkát, teljesen jól érezte magát, és mérhetetlenül, boldog volt. Delinda terme összerogyott, örökre maga alá temetve Beltet is, és lezárva, egy gonosz némber ténykedését is.
Kalmúr azon gondolkodott miképpen büntesse meg Delindát, példát statuáljon-e a faj előtt, vagy találjon ki valami mást. Megölni túl egyszerű volna, megkínozni, számára nem lenne öröm. Akkor hát hogyan büntesse, mivel okozná neki a legnagyobb fájdalmat, és mivel érné, el, hogy soha többé ne tehessen ilyesmit? A halál lenne a legbiztosabb megoldás! Így lehetnének egészen biztosak abban, hogy a haragja és az ártó ármánya, nem veszélyezteti többé a fajt!
Ám akkor neki mi öröme maradna? Hiszen rájött, semmi baj nincs vele, csak egyszerűen unatkozik. Valami izgalmas elfoglaltságra lenne szüksége, valami szokatlan dologra.
Benyitott a szobába, ahol Delinda a fal mellett volt kifeszítve és leláncolva. Még nem tört meg a büszkesége, a szemeiben még dacos lángok lobogtak. Köpött egyet Kalmúr felé, amikor meglátta őt a szobában.
-Ejnye, ejnye kicsi lány. Játszadozunk, szórakozunk?
- Te fattyú, te férfiak legutolsója, te nyamvadék, te állat!-Delinda szitkozódott és átkozódott, miközben arca kipirult, szeme villogott. Kalmúr most másnak látta, mint eddig. Vagy csak nem tűnt fel neki, pedig több száz éve is megvan annak már, hogy a katakombák mélyén élnek mind a ketten.
Kalmúr meglátta benne a nőt, az asszonyt. Nézte a fantasztikus testet, a keskeny derekat, a hosszú combokat, amelyek a felszakadt ruhából elővillantak. A tökéletes arcot, a csigás fürtökben rugózó hajat, és azt a csókos szájat, és. Megkívánta. Olyan őrült és elementáris vágy fogta el a boszorka iránt, amilyet még talán soha nem érzett az évszázadok alatt. A teste minden porcikája riadót fújt, és évek után először, keménnyé vált odalent a lába között, akár a gyémánt.
Kalmúr arcán sátáni mosoly jelent meg, mert már tudta, mivel bünteti meg Delindát, örök érvényűen és visszavonhatatlanul!
(4:32)
