6. fejezet
Általános zűrzavar tört ki a városban. Egész London a Piros Rózsában történt szörnyűségről beszélt. A tulajdonosra Myltfordra, tisztázatlan körülmények között, átharapott torokkal, találtak rá!
Senki nem látott semmit, az örömlányok és az alkalmazottak egyike sem tudott valamire való választ, támpontot adni. Mindenki gyanúsítottnak számított, a bordélyt határozatlan időre bezárták.
A szoba, ahol a férfira találtak, nem adott a rejtélyre semmilyen magyarázatot! A véres lepedőt megtalálták és nehezen lehetett eldönteni, milyen fogak szakították át a nyaki ütőeret. A marcangolás valamiféle állatra utalt. Talán. De ugyan, melyik ismert állatfajra gondoljanak?
Sehogy sem állt össze a kép, és kezdett elharapódzni a városban a kétségbeesés, a találgatás és a félelem.
A The London Chronicle újság is erről cikkezett és háromszor kellett újranyomtatni a lapot, mert pillanatok alatt elkapkodták. A kocsmákban megszaporodott a sör mérés, a divatszalonokban összesúgtak a hölgyek, vagy teadélutánokon vitatták meg a szörnyűséget. A felső tízezer férfi tagjai, pedig a clubokban vitatkoztak és találgattak. A hír megrázta az egész várost, nemtől és rangtól függetlenül.
Egyesek magának az ördögnek tulajdonították a tettet, míg mások boszorkányokról és vámpírokról beszéltek. Gárdák alakultak szörnyvadászatra éhes férfiakból, és megjelentek a városban a kuruzslók, akik szellemek, és rontás elleni varázsporokat kínáltak eladásra.
-Nem szabadott volna kiszivárognia a dolognak! Pánik van a városban! Az emberek sötétedés után nem mernek kimenni az utcára. Mindenki tőlünk várja a megoldást és a biztonság visszaállítását!
Marklom, idegesen dobolt az íróasztalán, amely tele volt az emberei által készített jelentésekkel. Vele szemben, egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát a legjobb nyomozója Westend. Ideges volt, de legyen is! A férfi a negyvenes évei közepén járt és számtalan ügyet megoldott már. Ám most a homlokán veríték gyöngyözött és a cilindere karimáját gyűrögette.
-Uram, tehetetlen vagyok. Nem találtunk, külső behatolásra utaló nyomokat, de a férfi nyakán lévő marcangolás, egyszerűen elképesztő. Sosem láttam hasonlót! A seb átmérője kisebb, mintha kutya tette volna, nem tudom hová tenni a dolgot. Rejtély. Sok, sötét dolog folyt és folyik ezeken a helyeken. Ember kereskedelem. Kezdünk felgöngyölíteni egy lány árverés sorozatot.
- Na és?Mit csináljak vele?Nem vagyok azzal kisegítve!Már az új tanácsos is üzent, és reméli nemsokára kézre kerítjük az elkövetőt!
- Hiányzik az egyik örömlány. Egy bizonyos Nardin nevű. Aznap tűnt el, amikor a bűncselekményt elkövették!
- És ezt csak most mondja? Kerítsék nekem elő azt a kurvát, még a mai napon!Megértette?
- Igen uram. Rajta vagyunk az ügyön.
- És Westend?
- Igen?-Bizonytalanság és a kétségbeesett fájdalom ült ki, az ajtóból visszaforduló férfi arcára.
- Hagyja. A lányvásárral ne foglalkozzon!A felső tízezer, számtalan férfiúja tart ilyen módon megszerzett kitartottat. Én nem akarom elveszíteni az állásomat, a maga ostobasága miatt! Nekem népes családom van. Ha félti a tisztét, ne üsse bele az orrát! Szemet kell, felette hunynunk!
- Értem uram!
Nardin szinte lebegett. A boldogság és a jól eső öröm, járta át a lelkét, és egy apró puszit nyomott a mellette mormoló férfi vállára. Donald alvás közben, magához húzta őt, és a karját keresztülvetette a mellén. Csodás egy ébredés volt!
Nézte az édes, férfias arcot. A hosszú pillákat, az összekócolódott, szőke tincseket. Nem bírta ki, muszáj volt beletúrnia. Donalddal megegyeztek, a férfi kitartottja lesz! Isten az égben, hát végre biztonságos talajt tudhat a lába alatt! Ráadásul micsoda férfihoz fog tartozni! Amit az éjszaka átélt vele, az mag volt a csoda! Életében először érezte magát értékes nőnek.
Annyiszor odaadta már a testét férfiaknak, és az a sok alkalom, mind-mind, üres és kétségbeesett üzlet volt! Ám az éjszaka, életre kelt a teste, az érzékei, és a nőiessége. Mint amikor a tavaszi mapsugarak és a langyos esők, virágba bontják a fákat.
Nardin úgy érezte, megváltozott egyetlen éjszaka alatt, és ezt egyedül Donaldnak köszönheti!
Jaj, de már fel kellett volna kelnie! Már biztosan vár rá, az új barátnője. Bőven lesz mit mesélnie neki!
Shara nem várt rá, de eszébe jutott Nardin. A szavai, amelyek, a közösülésről szóltak. Ott csengtek a fülében, miközben ömlöttek a könnyei. A takaró gyűrött volt mellette, a lord már, nem feküdt az ágyban. Még mielőtt felébredt volna, magára hagyta a kétségei és a fájdalma között.
Kétségei voltak az éjszakával kapcsolatosan és azzal, hogy biztosan, itt van-e helye. Valahogy nem tudott dűlőre jutni ez ügyben, a szíve pedig fájt. A férfi miatt, aki megerőszakolta. De nem ez fájt Sharának a legjobban, nem. A vágy bántotta, mert mindazok ellenére, ahogy bánt vele a lord, ő vágyott utána! Hiányoztak az erős karjai, a helyes arca, a szürke és lázasan csillogó tekintete, amivel bámulni szokta őt. Valahol a tudata legmélyén úgy érezte, a férfit neki szánta az ég. És a kapcsolatuk, még lehet másmilyen is, mint amilyen most.
Annyira szeretné őt térdre kényszeríteni! Hogy ne csak a testi vágyai kielégítésére használja! Több akar lenni, mint eszköz, értékes szeretne lenni. Shara keze ökölbe szorult mialatt fogadalmat tett magának: Térdre fogja kényszeríteni Nicholast, és összetöri a szívét, ha addig él is!
Címkék: Jessica Court:Édes vágyak
(2:26)
