7./ 3. fejezet
2011. március 31., csütörtök
Nardin olyan kétségbeesett volt, mintha ezernyi gyilkossal zárták volna össze. Pedig csupán egy negyvenes férfi, markolászta a melleit, fúrta a halmok közé a fejét. Erőszakosan és brutálisan, érzékeltetve vele, hogy ki is ő. Csupán egy átkozott örömlány, akinek semmi tekintélye, egy játékszer, amit rövid használat után félredobnak.
Ráadásul ott lógott a levegőben a zsarolás, amivel Westend nyomást próbált gyakorolni rá. A vallomását akarta, hogy közelebb juthasson a rejtélyes gyilkosság megoldásához. Pedig az igazságot nem mondhatja el! Amúgy sem hinne neki senki, hiszen Shara földöntúli képességekkel rendelkezik, olyannal, amit emberi ésszel aligha lehet felfogni.
- Hagyjon maga aljas, vagy istenemre esküszöm, hogy sikítok!- Nardin rúgkapált a széken, egész testével feszítette le magáról a férfit, akinek a bajsza feldörzsölte a hófehér bőrét a mellkasán és az alatt, a dekoltázs részen.
- Hagyd, engedj nekem utat és megúszod az akasztást! Nem jön senki ide, nem fognak zavarni minket. Tetszel nekem bestia, csak ne ellenkezz, hagyd magad és előbb szabadulsz!- Nardin bármikor engedett volna, főleg így hogy az élete és a szabadsága forgott kockán. Ám amióta megismerte Donaldot a szíve életre kelt, tudta, hogy nem akar senki mással lenni, amíg Don az övé.
Shara könnyei végigszántottak az arcán, sírt az apja miatt, az emlékek, amelyeket annyira keresett most egyszerre buktak elő, akár egy óriási megfoghatatlan tudathalmaz. Mindenre emlékezett, már az egész eddigi életére.
Tudta hol lakott, milyen volt a pompás ház, az apja és az élete. Unalmas úri kisasszonyok minden napjait élte, amiben a legnagyobb esemény az ötórai tea, vagy egy nemes által adott fogadás és bál volt.
Üresség.
Ez tolult Shara fejébe a veszteségen kívül, amit az apja halála miatt érzett. Egy fényes, luxussal ellátott üvegburába zárva lakta a sekélyes napjait, ahová semmilyen számára érdekes, új dolog nem juthatott el. Irányított és előre kiszámított volt minden perc, reggeltől estéig.
Most legalább él!
Érez, ismer és vágyakozik.
Nicholas az idegessége ellenére, le sem tudta venni a tekintetét Sharáról. Hihetetlen, hogy a tanácsos lánya, akit feleségül kívánt venni! Bár árulkodó volt az egész lénye, a mozdulatai, a tartása, a beszéde nemességet sugárzott. A sors istenasszonya igencsak szereti megkeverni a dolgokat, sosem lehet tudni mit kotyvaszt az üstjében. Így vagy úgy, csak az övé lett a lány, és most, hogy megkapta a testét, elfogja venni feleségül, érvényesíti a szerződést, amit annak idején a lány apjával írtak alá!
Nardin sikolya éles hegyű tőr éleként hasított a levegőbe. Megrázott és libabőrössé tett. A nappaliban lévő három ember és a másik négy szolgáló ereiben meghűlt a vér. Don és Nicholas egyszerre mozdult, de mindenkinél gyorsabb volt Shara!
Ami ez után következett szörnyű és megdöbbentő, hihetetlen és megrázó volt egyszerre.
(0:27)
