7./2. fejezet
2011. március 19., szombat
Abban a pillanatban, amikor Westend meglátta Sharát, a sokat látott nyomozó megszédült, arca halálsápadttá vált. Karja esetlenül kinyúlt, előre mutatott a lány felé, akiről hirtelen azt hitte szellem. Hiszen a tanácsos lánya szörnyethalt a tűzesetben, akkor ez itt nem lehet Shara! Westend késztetést érzett arra, hogy jó néhány keresztet vessen magára, de az nem járja, egy hatósági személy nem lehet babonás!
- Shara kisasszony, maga él?- Mindenki döbbenten hallgatott és az összes szempár a szőke hajú, karcsú női alakra szegeződött.
Shara elengedte Nardin kezét, két lépéssel közelebb lépett az ismeretlen úriemberhez, hogy alaposan szemrevételezhesse az illetőt, aki állítólag ismeri őt. Az a név, amit kiejtett, Shara, annyira ismerősen csengett!
- Maga tudja a nevemet, ismer?-A lány hangjában őszintének tűnő döbbenet ült, valamiféle reménnyel keveredve.Westend a két nemesre nézett, ám az ő döbbenetük is az arcukra volt írva.
Westend agya villámgyorsan kombinált, nyomozói elméje hamar rájött, hogy a lánynak valószínűleg időleges amnéziája van, a sokktól, ami tűzeset miatt keletkezhetett a fiatal teremtésnél.
- Persze, hogy tudom a nevét hölgyem, ezer közül is felismerném kiskegyedet! London egyik legelőkelőbb úri hölgyét ki ne ismerné a városban, de azt hittem ön már nincs az élők sorában. Viszont csak örvendezni tudok annak, hogy megmenekült! Fényes drágakő maradt így életben, ön a legragyogóbb ifjú hölgy, akit valaha is ismertem, kedves kisasszony! - Hajolt közelebb Westend Sharához, hogy kezet csókolhasson neki és utána ugyanígy üdvözölje a mellette álló, mutatós nőszemélyt is, aki nem lehet más, csak az a bizonyos örömlány, akit a város minden kopója keres.
Nicholas rájött, hogy saját halottnak hitt menyasszonyát tette a sors, a kusza szálainak köszönhetően az ágyasává!
Miután Westend felfedte Shara kilétét, általános csodálkozás ült ki az arcokra, a lány rogyadozni látszott, ami miatt, Nick hamar mellette termett, szinte ő tartotta talpon az elájulni készülő testet.
- Javaslom, üljenek le, azt hiszem mindenkit megleptem a felfedezésemmel, de Shara talán a legzaklatottabb, ami nem csoda. Kérem, Lord Nicholas biztosítson egy elszeparált helyet, ahol a hölggyel négyszemközt beszélhetnék! Illetve utána mindenkit egyenként kihallgatok.
- Önök elmehetnek-nézett a katonák parancsnokára Westend. Miután az egyenruhások távoztak, a nyomozó a könyvtárszobában ült az ébenfa dohányzó asztalka mellett, szemben Sharával, hogy kiderítse, mi rejlik a nagyon is furcsa körülmények mögött. Ujjaival az asztalra terített, horgolt, tört fehér színű terítő mintáján játszott, a mohó kíváncsiságát egy percig sem tudta véka alá rejteni.
- Tudtam, hogy csakis nemes hölgy lehet- szólt elfúl hangon Nardin a két férfira nézve. - Most mi lesz? Elszakítják tőlünk őt?
- Aligha- nézett a szemébe eltökélten Nicholas. - A megboldogult apjával, éppen a halála előtti napokban írtuk alá a házassági szerződést. Elő is veszem, Shara hivatalosan is a menyasszonyom, hozzám tartozik!
- Istenem, a sors akarata, hogy olyan rossz és kilátástalan helyzetből is, ez a lány önhöz került! - Nardin valóban örült, bár a szívét ezernyi kétely szorította össze. Rettegett attól, hogy Shara elárulja magát, a szörnyű titkot, és akkor semmi nem segít rajta az sem, hogy nemes.
Delinda már feladta a harcot, ahhoz túlságosan is jó volt az a megfoghatatlan valami, amit az átkozott Kalmúr művelt vele! Hihetetlen, hogy nem vette észre annyi éven keresztül, a trón őrzője, a sántasága ellenére a legcsodálatosabb és a legvonzóbb vámpír férfi, akit valaha is ismert. Az illata őrjítő, az izmai acélosak és az belőle áradó nyers férfiasság! Elkábítja egészen. A csókja égeti a testét, forróságot kelt minden kicsi porcikájában. Uramisten, mennyire jól esik neki ez fajta játék, amit űznek!
Kalmúr már nem tudott volna megállni, kioldotta a köteleket, majd a nőt a karjaiban vitte át a saját hálószobájába. Nem mintha a fekhely sokkal puhább lett volna az öreg köveknél, ami a talpuk alatt málladozott. A boszorkány szemei félig zárva voltak, a söprű hosszúságú szempillák, árnyékot vetettek az arcára, ami kipirult, karjaival erősen belé kapaszkodott, a teste egészen remegett a vágytól.
Nem volt ő már ártó szándékú varázslónő, csak egy kéjre kiéhezett szépséges asszony! Aki az övé lesz most egészen, minden egyes porcikájukkal egyesülni fognak! Mennyire gyönyörű atyaisten, sosem látott nála még szebb teremtést az életében! Pedig már jó ideje szívja a föld párás levegőjét.
Delinda hanyatt feküdt a kemény ágyon, ám a kényelmetlenségéből mit sem érzett, Kalmúr rajta feküdt feledtetve vele az egész világot. A férfi ördöngös ügyességgel rángatta le magáról a nadrágját, miközben neki felhúzta a szoknyáját egészen a mellkasáig. Delindából kiszakadt egy nyögés, ahogy a férfiből is, amikor a kemény férfiasság a hasához ért.
Kalmúr a két tenyere közé fogta a nő arcát, hogy belenézhessen a szemébe, mielőtt a magáévá teszi. A tekintetek elmélyültek és belevesztek egymáséba.
-Úgy utállak-suttogta rekedten Delinda, mielőtt a száját odakínálta volna annak a varázslatos férfinak, aki előcsalta belőle a lelke mélyére eltemetett és elnyomott asszonyi énjét.
Kalmúr addig fészkelődött még a lány lábai nagy terpeszbe nyíltak, az ő alsó teste pedig teljesen Delinda lábai közé nem került. A keze lesiklott a nő ölére, hogy ujjaival izzítsa be azt a helyet, amit meg kívánt hódítani. Nem kellet túl sok simogatás ahhoz, hogy a férfiassága neki feszüljön a kapunak, és benyomuljon irgalmatlanul abba a helyiségbe, ahol a legvadabb gyönyörök várják.
Westend átkozta magát, nem volt elég elővigyázatos, még mielőtt bármit is mondhatott volna Shara, a sokktól, ami érte, elájult. Egyszerűen nem bírta a lány szervezete a hirtelen rázúduló igazságot, öntudatlanul és puhán nyekkenve zuhant a szék mellé. Westend feltépte a könyvtárszoba ajtaját és segítségért kiáltott.
Előkerült a repülő só és megannyi kellék, Shara csak lassan ocsúdott. A rázuhanó valóság gyomorszájon vágta, pedig annyira nem akart tudni semmit! Utálta a kegyetlen igazságot!
- Jól vagyok Nardin, ne aggódj, csak megtudni azt, hogy anyám után apámat is elvitte a kaszás, az rosszabb, mint a tudatlanság, amely egy ideig körbevont! - A két nő összeölelkezett, Nardin Shara hátát simogatta, akinek a könnyei eleredtek, hogy megsirassa azt a múltat, ami most már sosem lesz az övé.
Westend azt már összerakta magában, hogy Shara nem önszántából került a Vörös Rózsába, de ez a nagy barátsága sehogyan nem tetszett neki azzal a nővel, aki láthatóan is minden bizalmát élvezi.
A két testnek nem volt ideje arra, hogy megizzadjon, ahhoz túlságosan fel volt korbácsolódva a vágyuk. Delinda, miközben a lába között, többször is összehúzódott belül, kipréselve vele Kalmúr minden magját az utolsó cseppig, megnyalta az eres vastag nyakat. Majd közvetlenül Kalmúr válla felett, finoman belemélyesztette a szemfogait az enyhén sós ízű bőrbe. Döbbenetesen finom volt a férfi vére, már az első cseppek is a mennyország kapuját juttatták eszébe Delindának. Úgy érezte örvénybe került, ami ragadja magával messzire, sodorja, szélsebesen és szédítően, bele egyenesen Kalmúr lelkébe.
Donald idegesen sétált le s fel, úgy látszik lőttek minden nyugalmának! Nardin a könyvtár szobában tartózkodott a nagyon is dörzsöltnek tűnő Westenddel, aki bizonyára, a legundokabb kérdéseket teszi fel annak a drága nőnek.
Nardint már pedig nem engedi meghurcolni, most már hozzá tartozik. Olyan csodát ismertetett meg vele az asszony, amiről nem hajlandó csak úgy lemondani. Kerüljön, amibe kerül, Nardin mellette fog maradni!
Westend hitte is meg nem is, amit az örömlány mondott. Semmiről nem tud, ezt állította. Sharával az árverésre távoztak, és amikor utoljára látta Mytfordot az még életben volt.
- Szerintem pedig hazudik, maga perszóna- szűrte a fogai közt Westend.
- Gyerünk szajha, mondd el, mit tudsz, mert esküszöm, ha továbbra is kötöd az ebet a karóhoz, estére a Towerben fogsz éjszakázni, és azután minden átkozott napodat ott töltheted!- Nardin nem mutatott félelmet, nem adta meg magát. Westend tajtékzott a dühtől és egyre közelebb ment hozzá. A nyomozó közvetlenül előtte állt meg, szemei hidegen tapadtak a ruhája kivágására. Ujjaival lenyúlt és megcsippentette Nardin egyik mellét. A férfi szemébe a Nardin által olyan jól ismert mohóság költözött.
- Maga nagyon csodálatos asszony Nardin, még szép évek várhatnak önre! Legyen okos és álljon mellém hölgyem, nem fogja megbánni, higgye el!- Westend térdre ereszkedett, hogy az ellenkező és hadonászó nő csuklóját elkapja, és szorosan tartva azt, az arcát mélyen belefúrja Nardin két melle közé.
(2:56)
