Ma még egy új rész!!!!-7/ 3 b. fejezet
2011. március 31., csütörtök
Sharában Nardin sikoltása elindította a védelmi ösztönt. A vámpírlány Nardint a testvérének tekintette. Mitha ezer és még egy év óta ismerné az örömlányt, akinek a szíve nemesebb a legkifinomultabb úri hölgynél is, akinek a kedvessége mosolyt varázsol az ember arcára, és aki kitartott mellette végig, amíg amnéziás állapotban volt.
Az ajtót, Westend a vesztére, nem zárta kulcsra. Shara egy pillanat alatt ott termett, nyomában lord Nicholassal és Donalddal. Shara hihetetlenül gyorsan felmérte a helyzetet, látta jól mi zajlott le a nyomozó és a barátnője között.
Westendet cserbenhagyta a híres lélekjelenléte, hiszen Nardin varázslata alatt állt. Shara lefejtette a férfi kezét Nardinról, és beleharapott a kézfejébe. Hogy ösztönösen cselekedett-e?
Ő maga sem tudta.
A vér az érből, csak lassan szivárgott, de ahhoz elég gyorsan, hogy Shara szervezetében a már ismert átváltozást beindítsa.
Donald félre lökte a fiatal lányt, akinek az ajkai piócaként tapadtak a nyomozó kézfejére. Három hatalmas ökölcsapás következett, amit Don mért Westend állára.
Westend érezte, ahogy bedagad az álla, a szemei könnylábadnak a hatalmas fájdalomtól. Donnak akkora ökle volt, mint egy parasztlegénynek, aki a mezőkön töltötte a fél életét. Westend hátra tántorodott az ütésektől, de nem vesztette el az egyensúlyát és kőkeményen állta Don tekintetét.
- Csak egy szajha miatt verekszik, egy cafka, nem más!Ezt még megkeserüli, az egész társaságot a Towerbe záratom!- A két férfi szemében felizzott a gyűlölet, asszonynépnek nem való szitkok szabdalták a helyiség levegőjét.
Nardin a sokk miatt felsikoltott, Nicholas elkapta Shara kezét, és kissé odébb húzta a két dulakodó férfi közeléből, mert azok már ökölre mentek addigra. Feleslegesnek látta közbe avatkozni, Don egyértelműen erőfölényben volt.
Nardin a mellére szorítva a kezét sóhajtozott, zilált, a mellkasa szaporán fel s le, emelkedett.
Nicholas elkerekedett szemekkel nézte az ágyasát, akinek az ajkai Westend vérétől voltak maszatosak. Aztán ha lehet még inkább kitágult a pupillája, már nem is látott a dulakodásból semmit és azt is elfelejtette kicsoda - micsoda. Attól a megrázó dologtól, ami lezajlott a tekintete előtt.
Shara reszketni kezdett. Az arca egyre sápadtabbá és haloványabbá változott. A gyönyörű szemei szint váltottak, pár pillanat alatt a tengernyi kékség vérvörös izzássá változott.
Valamiféle ködszerű burok képződött a lány körül, ami arra késztette Nicholast, hogy engedje el Shara kezét és lépjen kissé távolabb.
Az átváltozásnak Nardin is szemtanúja volt, aki most egyértelműen láthatta azt a dolgot, amit először, annak idején a Piros Rózsában a fájdalom ködén keresztül nem látott egészen tisztán.
A koronát az egész jelenségre, a Shara ajkai közül előbukkanó, két kicsi, hófehér szemfog tette fel, és az a vad morgás, amit a lány hallatott!
Nardin félelemmel vegyes, tisztelettel figyelte a barátnőjét, miközben sűrű kereszteket vetett magára, Nicholas pedig szinte szoborrá meredve nézte az iszonytatóan gyors jelenetet, ami ez után következett.
Shara a két férfira vetette magát.
A mozgása emberi szem számára követhetetlen volt. Annyira gyors, hogy nem is lehetett érzékelni. Az egyik pillanatban még a lord mellett állt, a másikban hatméternyi távolságra onnan, Westend és Donald mellett. Dont úgy lökte félre Shara, akár egy pihét és ugyanilyen könnyedén ragadta meg, a nála másfél fejjel magasabb és legalább harminc kilóval nehezebb férfit- a nyakánál fogva-, hogy fél kézzel felemelje a talajtól, minimum kétarasznyi távolságra.
A három ember, Westend, és az addigra az ajtóban egymás hegyén-hátán csoportosuló szolganép alig hitt a szemének.
-Te aljas, most megfizetsz azért, amit Nardinnal tettél. Véged van, a véred az enyém!- Iszonyú volt látni, ahogy a férfi nyaki ütőerébe belemélyed a két szemfog. Westend tekintete üvegessé vált, miközben a vére elborította a felöltőjét, a karját és Shara ruhájának a felsőrészét.
Shara előbb csak szívott kicsit az édes sűrűségből, csak annyit, amennyi elég. Majd amikor érezte, hogy a teste eltelt a férfi életerejével, marcangolni kezdte a húst egészen addig, míg a létfontosságú szervek már nem kaptak semmi vért.
A halott test a lábai elé omlott, ő pedig mellé, ájultan és öntudatlanul.
A többiek mozdulni sem tudtak a sokktól, és az előttük lezajlott hihetetlen jelenettől.
Ám ha ez nem lett volna elég, a helyiség elsötétült, és amire a szemük hozzászokott a szürkeséghez, egy hatalmas alak emelte fel az ájult vámpírlányt. A férfi még Nicholasnál is magasabb és erősebb volt. A hosszú, sötét haja, az arca, vadságot és hatalmat sugárzott magából, akár az egész lénye. Olyan volt, mint a sötétség istene, ám az, hogy milyen fajhoz is tartozott egyértelművé tették, az ajaki közül hosszan kinyúló szemfogai!
Kalmúr volt az, akit hívott a vér szava. Megtalálta hát a királynőt, értelmet nyert a küldetése, révbe ért az élete. Itt volt az ideje, hogy haza vigye Sharát az övéihez!
(5:47)
